Önbizalom

Mindenhol azt lehet tapasztalni, hogy a lányoknak, nőknek nincs önbizalmuk, nem tartják magukat szépnek. Igazából ezen a képen keresztül azt szeretném közvetíteni, hogy azokra a lányokra, akiket a képeken látunk itt, weheartit-on, facen vagy a Tv-ben nem kellene irigykedni mondjuk, hogy ‘úúú milyen szép és én milyen ronda vagyok’. Egy raklap smink vagy rajtuk. Plusz egy kis effekt, jó póz kész a tökéletes nő.  Jó itt a póz pont nincs meg :D De a szememen a smink megnyitja a tekintetem, és nagyítja a szemem, a szemöldök pedig ezt hangsúlyozza. Alapozó + púder = alig látszó bőrhibák. Egy kis Labello rá egy kis rúzs, az ajkaim egyből szebbek.
Szóval lényeg a lényeg. Mindenki gyönyörű smink nélkül is és nem belőtt hajjal. És ezt látnia kellene mindnen nőnek!

Apró képek

Szél halk szárnycsapásai

Kavarják fel védtelen énem

Nyughatatlan gondolataim

Marják szét békémet

Vihar tombol lelkemben

Mint szerelem csap le szívemre

Illatod halvány emléke

Tart ébren éjjelente

Rózsaszínbe borult égbolt

Eső utáni kínfolt

Harmat lágy illata

Nyomja el fájdalmam

Éjszakai hajnal

Kora őszi éjszaka.

Enyhe szellő illata.

Két idegen.

Egy véletlen találkozás.

Két ismerős.

Egy homályos beszélgetés.

Őszinte csókok sorozata.

Ketten az üres utcákon.

Ujjak finom érintése.

Sínek végtelensége.

Utolsó csókok vadsága.

Hajnali napsugár simítása.

Kora őszi reggel.

Az első nyár

Emlékszem még arra a nyárra, mikor megismertem Willt. Azután történt miután lediplomáztunk a barátnőimmel, Bogival és Kittivel. A félre tett pénzünkből Spanyolországban töltöttünk két hetet, ezen belül is Benidormban. Egy aránylag olcsó szállodába foglaltunk egy három ágyas szobát. A szoba falai barátságos barackszínűek voltak és érezni lehetett a légfrissítő illatát, ami összekeveredett a tenger sós illatával. A kis kuckónk nem volt túl nagy, de nem is számított, hiszen időnk nagy részét a tengerparton töltöttük. A nap szinte égette a bőröm, de a hidegebb tenger víz lehűtötte a testem. Csodás volt. Esténként mikor csökkent a hőség, a városban sétálgattunk vagy beültünk egy kisebb tengerparti bárba és utána bele vetettük magunkat az éjszakába. 3 napja voltunk ott mikor megismertük Lucast és Ericet. Mindketten magasak voltak és rettentő helyesek. Azt hittem, hogy ilyen fiúk csak a filmekben és a képzeletemben léteznek. Lucasnak sötét szőke haja volt, zöld szeme és enyhén kigyúrt teste. Eric barna haját és sötét szemeit kiemelte a napbarnított teste. Komolyan mondom örökké emlékezni fogok az első gondolataimra. ’Biztos csak álmodom’. De nem álmodtam, tényleg velük beszélgettünk egyik este és nagyon szimpatikusak voltak. Csak sajnos én semelyik fiúval nem találtam meg a közös hangot. Ezzel szemben Kitti és Bogi eléggé élvezték a fiúk társaságát. Kiderült, hogy nincs barátnőjük, mindketten 26 évesek és, hogy szinte minden nyáron ide jönnek nyaralni. Ami számomra érdekesebb információnak tűnt, hogy még jön két barátjuk, az egyik a barátnőjével. Ha jól emlékszem ez egy szerdai nap volt és csütörtökön, pénteken és szombaton a fiúkkal mászkáltunk. Körbe vezettek a városban, megmutatták, hol ihatjuk a legjobb kávét és ehetjük a legjobb sütiket. Közben persze próbáltak udvarolni a lányoknak, ami egy kissé zavaró volt, hiszen így kezdtem úgy érezni mintha gyertyatartó lennék. Viszont ezen kívül tényleg nagyon kedvesek voltak. Szombat este meghívtak a nyaralójukba, hogy bulizzunk ott. A készülődést nem vittem túlzásba nem gondoltam, hogy bármi érdekes történhet velem. A hajam meghagytam természetesen, kifésültem és a hullámos tincsek lágyan omlottak a vállamra. De még így is, ahogy belenéztem a tükörbe elégedett voltam magammal. Egy fekete bővebb felsőt és farmer shortot dobtam fel türkiz kiegészítőkkel. Persze velem ellentétben Bogi és Kitti igenis kitettek magukért. Magunkhoz vettünk egy-egy üveg italt, hogy mégse menjünk már üres kézzel, majd elindultunk a fiúk által megadott címre. Mikor megérkeztünk legnagyobb meglepetésünkre ott voltak a hétfőre beígért vendégek. Amin én főleg azért lepődtem meg, mert nem hárman voltak, hanem ketten. Egy férfi és egy nő. Többnek néztek ki Lucasnál és Ericnél pár évvel. Valamiért megragadt rajtuk a tekintetem. A férfinak sötét barna haja kicsit belelógott a jobb szemébe. A szeme kék volt a tekintete pedig igazán igéző. A barátnője pedig rettentően csinos volt, elegáns sötétkék ruhát viselt, ami még jobban kiemelte Tom szemét. Hirtelen zavarba jöttem. Miután elkezdtünk beszélgetni rá kellett jönnöm rettentő jó társaságba kerültem. Kiderült, hogy Iza és Tom nem rég jegyezték el egymást és jövő nyárra tervezik az esküvőt. A kapcsolatukról beszélgettem Izával mikor nyílt az ajtó és belépett egy magas, sötétszőke, tengerkék szemű fiú. Nem volt vékony de nem is volt annyira edzett teste. A haja hosszabb volt és a szél egy kicsit össze is borzolta. Mikor megláttam zavarba jöttem, mert azaz igazság, hogy megtetszett. Aztán azért jöttem még jobban zavarba, mert miközben ő engem nézett nekem szinte fájt levenni róla a tekintetem. Éreztem, hogy pír szökik az arcomba. Ami pedig azért volt igazán érdekes, mert soha nem pirultam el férfi miatt. Mondhatjuk, hogy már itt megutáltam ezek miatt a dolgok miatt. Utáltam, azért mert felkeltette komolyabban az érdeklődésem. Láttam az arcán az értetlenséget, valószínűleg nem számított idegenekre az este. Majd finoman, szinte észrevehetetlenül megrántotta a vállát és megkérdezte mikor akarjuk, már elkezdi a bulit. Innentől pedig elég keményen be is indult. A lányok kivetkőztek magukból és kiderült, hogy a srácok se olyan tökéletesek, mint gondoltam volna. Előkerültek a tudatmódosító szerek és itt nem az alkoholra gondolok. Eric kis fehér tablettákkal kínált minket. Két ember nem kért belőle. Én és a srác, aki elfelejtett bemutatkozni.

-          Te hogy, hogy nem élsz ezzel a remek lehetőséggel?

-          Nincs hozzá kedvem. És te?

-          Soha nem szoktam ilyenekkel élni. Mellesleg nem tudom emlékszel e még, de ha nem felvilágosítalak, hogy elfelejtettél bemutatkozni. – Ha őszinte akarok lenni, nem voltam vele a legkedvesebb, de hát tényleg nem mutatkozott be.  

-          Will. Nem tudom, hogy te emlékszel e még, de te se mutatkoztál be nekem.

Bármennyire erőlködtem nem tudtam elfojtani a mosolyom. Feldobtam a labdát ő pedig lecsapta.

-          Alíz.

-          Szép név. – Rám villantotta a mosolyát én pedig nem tudtam nem viszonozni.

Olyan természetesen beszélgettünk el, mintha évek óta ismernénk egymást. Közbe körülöttünk egyre nagyobb lett a hangzavar, mi pedig kimentünk a teraszra, hogy rendesen tudjuk hallani egymást. Miközben vele beszélgettem egyre jobb kedvem lett, meg tudott nevettetni és rá kellett jönnöm, hogy rég éreztem ilyen jól magam.

Másnap pokoli fejfájásra ébredtem, de mondhatjuk, hogy én jártam a legjobban mert a lányok olyan rosszul voltak, hogy ki se tudtak kelni az ágyból. Éppen egy jó adag narancslevet töltöttem magamnak, amikor kopogtak az ajtón. Nem nagyon értettem, hogy ez hogy lehet, mert takarítást nem kértünk és senki nem tudta, hogy mi melyik szobában vagyunk. Vagy legalábbis én ezt gondoltam. Mikor kinyitottam az ajtót Will állt előttem. Farmer rövidnadrág, fehér póló és napszemüveg volt rajta. A haja kissé kócos volt, de így is szívdöglesztő volt. Rajtam pedig a cuki macis pizsamám volt és ezen kívül büszkélkedhettem két pandamacival a szemem alatt. Rettentő vonzó jelenség lehettem. Attól pedig, ahogy végig nézett rajtam egyből elpirultam.

-          Zavarok? – mosolygott rám kis fiús mosolyával.

-          Nem, dehogyis.

-          Csak arra gondoltam, hogy lemehetnénk a partra. Tom és Iza már lent vannak, a fiúknak pedig túl sok volt a tegnapi buli. Reméltem, hogy neked nem.

-          Nem, nekem nem, szóval persze mehetünk, csak gyorsan összekapom magam. Addig gyere be.

Nos, életem egyik legnagyobb hazugsága volt. Borzasztóan éreztem magam, a fejem majd szétment, fájt a hasam. De én azért csak összekapartam magam, feltettem egy kis vízálló szempillaspirált, felvettem a fürdő ruhám, magamra kaptam egy ruhát, belebújtam a szandálomba és indultunk is. Borzasztó meleg volt. Ahogy leértünk a partra, egyből ledobtam a ruháim és elmerültem a kellemesen hűs tenger vízében. Egészen estig lent voltunk. Hülyéskedtünk a vízben, napoztunk, fagyiztunk. tökéletes nap volt. Kezdtem igazán megkedvelni. Pár másodpercig még el is játszottam a gondolattal, hogy lehet, hogy lesz köztünk több is, de amilyen gyorsan eszembe jutott olyan gyorsan el is hessegettem. Már félig lement a nap, ott ült velem szembe, néztem a kék szemét és önkéntelenül is rámosolyogtam. A következő pár napot velük töltöttük. Vásárolgattunk az ottani üzletekből, a tengerparton sütettük magunkat, esténként pedig volt, hogy náluk vacsoráztunk vagy a városba ettünk valamit. A következő dolog, amit észrevettem, hogy már péntek van és vasárnap reggel pedig utazunk haza. Elszomorított a gondolat. Nem akartam haza menni, annyira jól éreztem magam, régen voltam olyan boldog, mint akkor. Este beültünk koktélozni, Kittiék elmentek táncolni mi pedig Willel, Tommal és Izával ott maradtunk az asztalunknál. Nem tudom mennyi ideig beszélgettünk, de mire a lányokra néztem eléggé egymásba merültek a partnerükkel. Furcsa mód nem voltam féltékeny, hiszen ha akartam volna talán köztem és Will között is kialakulhatott volna több, de nem akartam. Nem akartam kötődni, nem akartam azt, hogy rá gondoljak és semmi féle képpen se akartam megszeretni. Próbáltam a barátkozás legtávolibb pontján megtartani. Csak hát nem mindig sikerült. Haza fele Kitti folyamat azt ecsetelte, hogy Eric mennyire kedves, aranyos, milyen jól csókol, milyen gyengéd, milyen jó illata van, majd mikor ő abbahagyta, hallgattam ugyanezt a másik oldalról, csak éppen Bogi Lucast elemezte ki.

-          Tényleg és mi van veled és Willel? – kérdezte Bogi

Először annyira meglepődtem, hogy meg se tudtam szólalni, utána pedig megpróbáltam a legnyugodtabb hangommal válaszolni.

-          Mi lenne?

-          Hát nem tudom. Olyan jól elvagytok, meg egy csomót dumáltatok mostanában.

-          Nézzétek attól még, hogy jóba lettünk nem jelenti azt, hogy lenne is köztünk valami.

-          De hát tetszik neked, nem? – szegezte nekem a kérdését Kitti

-          De.

Igazából ezután a saját gondolataimba merültem el és nem hallottam milyen tanácsokkal látnak el a kedves barátnőim azzal illetőleg, hogyan kéne megszereznem. De nem akartam megszerezni. Vagy ha meg is akartam, akkor sem tudtam róla. Elhatároztam, hogy azóta a dolog óta nem kell férfi nekem és ehhez tartottam is magam. Bár Will tényleg helyes volt…

Az utolsó esténket megint a fiúknál töltöttük, sajnos Izának és Tomnak el kellett mennie, szóval csak hatan maradtunk. Elkezdtünk iszogatni, beszélgetni, majd raktunk be zenét és őrültek módjára elkezdtünk táncolni. Mindenki 20 felett volt már még is kijött belőlünk a gyerek. Kimentünk friss levegőt szívni és ez olyan jól sikerült, hogy a végén a medence vizét sikerült beszívnom egy kicsit. Ugyanis Will belelökött, Bogi meg Kitti utána maguktól ugrottak bele, őket pedig követte Eric és Lucas. Játszottunk a matracokkal, a labdákkal, lökdöstük egymást a vízbe. Willel olyan jól sikerült elhülyéskednünk, hogy nem vettem észre, hogy már csak mi vagyunk a vízbe. A medence közepén, ott állt előttem pár centire. A vizes haja az arcához tapadt, a kissé vékony, de kidolgozott mellkasán pedig az arcáról lehulló cseppek futottak vissza a medencébe. A víz kékjétől az ő szeme is sokkal kékebbnek és áthatóbbnak tűnt. A szeme mintha csillogott volna és egy apró mosoly bujkált a szájánál. Hirtelen arra eszméltem, hogy vészesen közel van a szája a számhoz. Ebben a pillanatban mintha hideg vízzel nyakon öntöttek volna, úgy józanodtam ki és toltam el magamtól. A szemébe zavarodottságot láttam, amitől én is zavarba jöttem.

-          Ne haragudj, de szerintem nem lenne jó így egymásba gabalyodni főleg nem az utolsó este.

-          Nem, te nem haragudj. Azt hiszem félre értettem valamit.

Legszívesebben rá vágtam volna, hogy nem dehogyis. De nem tettem csak néztem a szemébe és úgy éreztem soha nem akarok elszakadni tőle. Úgy néztem rá, mintha bele akartam volna vésni az elmémbe, a gondolataimba a vonásait, a szája ívét, az illatát, a haja puhaságát. Hirtelen megöleltem, majd még egyszer rámosolyogtam.

-          Tényleg örülök, hogy megismerhettelek.

-          Én is. – mosolygott vissza rám.

Másnap a repülőn olyan üresnek éreztem magam. És egy jó ideig nem is tudtam miért…

Ajánlom mindenkinek, akinek rossz kedve van :D

Paaarty